Comunicate de presă

K:
Na, gyere közelebb öcsi, ne félj. (Szergej, tedd el azt a baltát, ez csak valami riporter gyerek)

R: Ööö, köszönöm uram.

K: Mondjad töki, mire vagy kiváncsi?

R:Mik voltak a tervei, mikor átvette a csapatot?

K:Mivel nem voltak túl jó srácok a csapatban, így aztán pár fiatalembert, elküldtem melózni a szibériai gyáramba, ahol persze semmi törvényellenes nem történik, mielőtt lennél olyan hülye, hogy rákérdezel... (Oleg, nem kell a kés, nem kell) Aztán körülnéztem a piacon, és vettem pár jó srácot, így nagyjából minden posztra jutott 2 ember, akik között versenyhelyzet alakult ki, és mivel ismernek, tudják is, hogy aki nem teljesít 100%-osan, az nálam könnyen megütheti a bokáját (és ezt nem csak képletesen mondom, mwahahaha)
Első szezonban nincs komolyabb elvárásom, jussunk be a rájátszásba.

R: Elmondaná mitől ilyen mesésen gazdag?

K: (Valerij, dobod el azt a körömtépőt, mondom, hogy nem bántjuk a tökit)
Ööö, mi is volt a kérdés? Hja, a zseton. Teljesen törvényesen jutottam ehhez a pár milliárd dollárhoz. Először létszámproblémákat oldottam meg bizonyos embereknek, erre sokan azt mondták, hogy bérgyilkos voltam, de ez persze nem igaz. Aztán a cégnél a ranglétrán előttem álló 14 ember valamilyen módon egy szörnyű gázrobbanás áldozata lett egy céges gyűlésen, amire Én sajnos nem tudtam elmenni. A következő közgyűlés pedig engem választott elnöknek, 100%-os aránnyal választottak meg. Aljas rágalom, hogy minden ajtónál géppisztolyos emberek álltak. Három ajtóhoz már nem jutott emberemD

R: Jézusom, mi volt ez az üvöltés?

K: Hagyd, csak a macskák....
Azt hiszem indulnod kellene, még be kell ugranom valakihez, meg kell beszélnünk a végtag protézise ügyét.

---

---