Država:
Liga:
Fakéz SC† - A szomorú valóság
Rendhagyó módon nem is egy ligameccs lesz az első sajtóközlemény, amit a Fakéz SC csapata kiad az idényben, hanem egy Magyar Kupa meccsről szóló rövid értékelés.
Elérkezett tehát az idő, idén is búcsúztunk az MK-tól. Eddigi ellenfeleink ellen is elég sok hendikeppel indultunk, szinte végig idegenben kellett kiharcolni a továbbjutást, ami nagy szerencsénkre eddig sikerült is, de Kislackóék már túl nagy falatnak bizonyultak. Persze hozzáteszem, a kiesésben talán szerepet játszott egy szakvezetői hiba is: a bajnoki meccseken remekül szereplő centerünket, Pócsi Zoltán, sérülése után elfelejtettem a sorokba visszatenni. Hogy ez milyen szinten játszott szerepet a súlyos, 8:4-es vereségben, utólag már ember legyen a talpán, aki megmondja. Mindenesetre vele talán jobb lehetett volna az amúgy sem túl rossz helyzetkihasználásunk: minden 5. lövésönk gólt ért az Icegrinders otthonában (persze hozzátartozik, hogy az ellenfél még ennél is jobb volt ebben a tekintetben is).
No de haladjunk időrendi sorrendben: a múlt heti bravúr után (az elitliga 1. helyezettjét búcsúztattuk idegenben a kupából) sejtettük, hogy még egyszer nem lesz akkora mákunk, mint azon a meccsen. Azért reménykedtem, hátha valami - papíron - könnyebb ellenfelet kapunk, nem így lett. Azért nem adtuk fel, egészen a 14. percig. Ekkor ugyanis már 3:0-ra "ment" a hazai csapat, pályán se voltunk.
Mit tehettem, kikértem az időmet már így, a mérkőzés elején. nem megszokott lépés, de először úgy tűnt, beválik: villámgyorsan, az első harmad utolsó, illetve a második harmad első percében két gólt szerezve feljöttünk "szorosra".
Azonban a harmad közepén az Icegrinders megint gólt szerzett, ismét kettő volt közte. Valami hihetetlen lelkierőről tanúbizonyságot téve újból feljöttünk egyre, majd még egyszer, amikor a harmadik harmad elején 5:4-re szépített a csapat.
Sajnos a vége azonban ugyanúgy alakult, mint az eleje: összeomlottunk, a 45. és az 51. perc között újabb három kapott gól, sorsunk megpecsételődött.
Ez tehát a szomorú valóság, de megfelelő létesítmény-fejlesztéssel, edzésmunkával és persze sorsolással, a következő kiírásban ismét harcba szállunk majd a minél jobb szereplésért.
Az Icegrinders csapatának pedig gratulálunk, és sok sikert kívánunk a további küzdelmek során, most már nyerjék meg azt a kupát
Elérkezett tehát az idő, idén is búcsúztunk az MK-tól. Eddigi ellenfeleink ellen is elég sok hendikeppel indultunk, szinte végig idegenben kellett kiharcolni a továbbjutást, ami nagy szerencsénkre eddig sikerült is, de Kislackóék már túl nagy falatnak bizonyultak. Persze hozzáteszem, a kiesésben talán szerepet játszott egy szakvezetői hiba is: a bajnoki meccseken remekül szereplő centerünket, Pócsi Zoltán, sérülése után elfelejtettem a sorokba visszatenni. Hogy ez milyen szinten játszott szerepet a súlyos, 8:4-es vereségben, utólag már ember legyen a talpán, aki megmondja. Mindenesetre vele talán jobb lehetett volna az amúgy sem túl rossz helyzetkihasználásunk: minden 5. lövésönk gólt ért az Icegrinders otthonában (persze hozzátartozik, hogy az ellenfél még ennél is jobb volt ebben a tekintetben is).
No de haladjunk időrendi sorrendben: a múlt heti bravúr után (az elitliga 1. helyezettjét búcsúztattuk idegenben a kupából) sejtettük, hogy még egyszer nem lesz akkora mákunk, mint azon a meccsen. Azért reménykedtem, hátha valami - papíron - könnyebb ellenfelet kapunk, nem így lett. Azért nem adtuk fel, egészen a 14. percig. Ekkor ugyanis már 3:0-ra "ment" a hazai csapat, pályán se voltunk.
Mit tehettem, kikértem az időmet már így, a mérkőzés elején. nem megszokott lépés, de először úgy tűnt, beválik: villámgyorsan, az első harmad utolsó, illetve a második harmad első percében két gólt szerezve feljöttünk "szorosra".
Azonban a harmad közepén az Icegrinders megint gólt szerzett, ismét kettő volt közte. Valami hihetetlen lelkierőről tanúbizonyságot téve újból feljöttünk egyre, majd még egyszer, amikor a harmadik harmad elején 5:4-re szépített a csapat.
Sajnos a vége azonban ugyanúgy alakult, mint az eleje: összeomlottunk, a 45. és az 51. perc között újabb három kapott gól, sorsunk megpecsételődött.
Ez tehát a szomorú valóság, de megfelelő létesítmény-fejlesztéssel, edzésmunkával és persze sorsolással, a következő kiírásban ismét harcba szállunk majd a minél jobb szereplésért.
Az Icegrinders csapatának pedig gratulálunk, és sok sikert kívánunk a további küzdelmek során, most már nyerjék meg azt a kupát
Latest releases
Top releases